Ausztriai munka a gasztronómia területén

Az egyik régi barátnőm nagyon érdekes dolgot mesélt nekem múltkor. A fia az egyetemen vendéglátást tanul, azt hiszem, hogy ha lediplomázik, akkor egy szállodában szeretne majd elhelyezkedni. Ennek érdekében pedig már némi szakmai gyakorlatra is szert tett, mivel nyaranta ausztriai munkát szokott vállalni szállodákban.

Ő is az egyik ismerősén keresztül bukkant rá erre a lehetőségre, ahol egy cég magyar munkavállalóknak segít szezonális állást keresni osztrák szállodákba, különböző pozíciókba. Többek között keresnek szobalányt, szakácsot, felszolgálót és pincért is, és a legtöbb helyen nem elvárás az, hogy valakinek legyen ilyen irányú szakképzettsége, vagy akár szakmai gyakorlata. Persze mindez azért előnyt jelent, de mivel nem elvárás, így pályakezdők és egyetemisták is csinálhatják akár.

Az egyetlen, viszont annál fontosabb, elvárás a munkaadók részéről az, hogy aki a szállodában akar dolgozni, annak legyen német nyelvtudása. Persze nem az a lényeg, hogy az illető felsőfokon beszélje a németet, de az fontos, hogy mind a főnökökkel, mind pedig a munkatársakkal és vendégekkel egyaránt képesek legyenek zökkenőmentesen kommunikálni.

Meglepődtem rajta, hogy a barátnőm fia ezt csinálja nyaranta, mert amikor még megismertem őt kisfiúként, akkor mindig úgy gondoltam, hogy hiányzik belőle a kalandvágy. Úgy tűnik, hogy ahogy egyre idősebb és érettebb lesz, sokkal nyitottabbá válik a világ és a lehetőségek iránt, hiszen külföldön dolgozni, úgy, hogy adott esetben még az embernek ismerősei sincsenek ott, azért az nem kis falat.

Elmeséltem mindezt a férjemnek is, amikor múlt péntek este egy kellemes kis étteremben vacsoráztunk. Noha a mi gyerekeink még csak az általános iskola felső tagozatába járnak, elkacérkodtunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha ők is egyszer belevágnának egy ilyen munkába. Én azt mondtam, hogy szerintem ez egy remek lehetőség, amiből mindketten sokat profitálnának, a férjemből azonban kitört az aggódó apa, aki nem örülne annak, hogyha a lányai hosszú heteken át külföldön dolgoznának.

Természetesen mindez még erősen tárgytalan, hiszen Bogi és Bori jó pár évig még biztos nem fognak állást keresni maguknak, sem itthon, sem pedig külföldön, viszont ha egyszer azzal állnának elém, hogy szeretnék a nyarat adott esetben Ausztriában, vagy akár máshol is, munkával tölteni, akkor biztos nem állítanám meg őket. Számomra csak az lenne a fontos, hogy egy megbízható cég közvetítse ki őket, ami segít nekik az elhelyezkedésben és akár akkor is, ha problémába ütköznek.

Amíg pedig ilyen fiatalok és nincs más dolguk, mint hogy tanuljanak, arra fogom őket motiválni, hogy minél több idegen nyelvet sajátítsanak el, lehetőleg minél jobb szinten, hiszen a mai világban nyelvtudás nélkül szinte lehetetlen elhelyezkedni még itthon is, nemhogy külföldön.