Az utazás és a gasztronómia, a két álom valóra vált

Posted on

A férjemmel nagyon szeretünk utazni, az utazás számunkra mindig is fontos volt. Számára azért, mert szakácsként dolgozik, a gasztronómia így hát az élete része. Emiatt pedig sokat utazik, dolgozott már külföldön is.

Én pedig tolmács vagyok, munkámból kifolyólag én is szinten sokat utazom. Rengeteg helyen jártunk már együtt is, ami azt illeti, egy hónap múlva is elutazunk, ezért ma este még össze kell csomagolnunk. Mind a ketten kaptunk egy remek állásajánlatot Új-Zélandon, ahol a férjem egy híres, öt-csillagú étteremben szakácsként fog dolgozni, én pedig tolmácsolni fogok egy cégnél.

Nagyon örülünk ennek a váratlan fordulatnak, ugyan gondolkoztunk már rajta, hogy külföldön helyezkedjünk el, azonban nem gondoltuk volna, hogy egyik napról a másikra egy fantasztikus ajánlatot fogunk kapni. Az utazás úgy gondolom, hogy az egyik legjobb dolog, amit egy ember élete során átélhet, és nekünk megadatott az a lehetőség, hogy a munkánkhoz az utazás is hozzátartozik. A gasztronómia pedig könnyen összeköthető ezzel, mint ahogyan a férjem példája is mutatja. Ennek köszönhetően pedig számtalan más kultúra ételeit képes elkészíteni.

Már kiskoromban eldöntöttem, hogy én egyszer tolmács szeretnék lenni, és hittem benne, hogy sikerülni fog, és reménykedtem, hogy majd sokat utazhatok, mivel kiskoromban sajnos sosem voltunk nyaralni a szüleimmel. Nagyon jó gyerek lehettem, ha végül minden álmom valóra vált!

Vicces, sokan mondják, hogy a főzés maradjon csak a nők feladata, pedig szerintem ez egy olyan dolog, amit nem kellene behatárolni, mégis sok ember, aki kicsit maradi gondolkodású, az így gondolja. Én például nem szeretek főzni, persze ez nem azt jelenti, hogy nem csinálom meg, vagy, hogy nem tudok főzni. Egyszerűen csak engem nem köt le, ami nem gond, mert a férjem cserébe helyettem is szeret főzni. Sokszor pedig új praktikákat vagy recepteket tanulok tőle, ami úgy gondolom, hogy nagyon hasznos. Ugyanazokat az ételeket főzni állandóan elég unalmas. Nálunk ezzel nincsen probléma, egyik nap olasz, másik nap thai, következő alkalommal például kínai specialitást eszünk, mindegyiket fantasztikusan el tudja készíteni.

A gasztronómia új fejezete pedig nem sokára tárt kapukkal vár minket, jobban mondva inkább őt. Neki kell megtanulnia az új ország specialitásait, ahol élni fogunk és, ahol majd szakácsként fog dolgozni. Nekem elég csak élveznem és megennem. Aztán, amikor már kialakult, hogy melyik fogás a kedvencem, akkor én is elcsenem a recepteket, hogy megtanuljam megfőzni őket.

Amikor kisebb voltam, gyakran segítettem anyukámnak a konyhában, azonban már akkor is egy fél óra után már untam magamat, ez látszott is rajtam, és már nem volt kedvem főzöcskézni. Anyukám sokáig próbálkozott, míg rájöttünk, hogy én inkább sütni szeretek, és abban kifejezetten jó vagyok. Ez nem csoda, hiszen, ha minden nap sütire fájt a fogam, akkor muszáj voltam megtanulni, hogyan is kell elkészíteni.

Ez a mai napig így van, imádom az édességeket, a tortákat, és mindent, ami csokoládés. Így a konyhában megosztjuk a feladatokat a férjemmel, ő megfőz, én pedig megcsinálom a desszertet. Mondjuk nem eszünk mindennap süteményt, így a desszert mentes napokon ketten főzünk. Néha azonban nagy fejtörést okoz, hogy mi legyen az aznapi menü, mert amit én szeretek, azt a férjem nem igazán, és ez fordítva is igaz, így például salátát köretnek hagyma nélkül kell elkészíteni, mert a hagymáért nem vagyok oda, vagy nem csinálhatok túrós palacsintát mazsolával, mert a férjem ki nem állhatja a mazsolát. Nehéz ügy ez néha, mi lesz akkor, ha már gyerekünk is lesz és ő is válogatós lesz?! Akkor aztán főzhetünk egész nap, hogy mindenki jól járjon!

Tegnap láttuk az új konyhánkról a képet, hát nagyon várom már a költözést! Sokkal szebb és tágasabb, mint az itteni, kérdés, hogy kinek lesz kedve majd a lakberendezést elintézni, ugyanis ehhez valahogy egyikünknek sincs türelme.

Ez a jövő zenéje, egyelőre most az a cél, hogy sikerüljön bedobozolni mindent, amit szeretnénk magunkkal vinni! Addig is eszem inkább egy almás rétest!