Évekkel ezelőtt januárban vettem egy nagy doboz multivitamint, mert eldöntöttem, hogy abban az évben végre rendberakom magam. Két hétig szedtem is szorgalmasan, aztán jött egy hosszú hétvége, felborult a reggeli rutin, és a doboz felkerült a konyhaszekrény felső polcára.
A következő tavasszal találtam meg, amikor kipakoltam a polcot. Kétharmada megvolt, a szavatosság viszont lejárt. Ott álltam a konyhában egy dobozzal a kezemben, amiért annak idején nem keveset fizettem, és amiből pontosan annyi hasznom lett, amennyit két hét alatt fel tudtam szívni. Emlékszem, hogy még el is olvastam a hátoldalt, hátha van egy hónap türelmi idő, aztán a kukába tettem.
Akkor értettem meg valamit, ami azóta több mindenre igaz lett nálam. Nem a készítménnyel volt baj, és nem is a márkával, amit hetekig hasonlítgattam a többihez. Azzal volt baj, hogy nem volt köré épített rendszer, ami akkor is működik, amikor elromlik a hétvégém. A jó szándék ugyanis kitart tizennégy napig, utána már csak a szokás dolgozik helyettünk.
Ez a felismerés tavaly ősszel egy egészen más területen köszönt vissza.
Egy ismerősöm említette a Hollywood Nyelvstúdió nevét, amikor arról panaszkodtam, hogy a nyelvtanulásom kilenc éve ugyanott tart. Megnéztem, mit csinálnak, és három olyan dolgot találtam, ami pontosan arról szól, amit a lejárt vitamindoboz tanított meg nekem.
Az arány dönt, nem a jó szándék
Náluk a tanulási idő nyolcvan százaléka gyakorlás, húsz százaléka elmélet. Ez elsőre száraz adatnak tűnik, pedig ez a legfontosabb az egészben. A régi tanfolyamaimon fordítva volt: hosszan magyarázták a nyelvtant, aztán a maradék tíz percben mondhattam két mondatot.
A Hollywood Nyelvstúdió honlapja szerint ez a felépítés háromszor gyorsabb, mint a csoportos, a magántanári vagy a kiscsoportos tanulás. Nem tudom lemérni, hogy pontosan háromszor, azt viszont igen, hogy amikor az ember az idő nagyobbik részében beszél, akkor sokkal hamarabb hallja meg a hibáit.
Sokkal könnyebb csendben ülni egy padsorban és bólogatni, mint hangosan elmondani egy rossz mondatot, majd megismételni jól. A negyedik alkalom után viszont már nem gondolkodtam ezen, mert kiderült, hogy ott ezt mindenki így csinálja. Érdemes tehát belevágni, és a kezdeti aggódást leküzdeni.
A mért eredmény többet mond bármilyen ígéretnél
A táplálékkiegészítőknél is az volt a fordulópont nálam, amikor elkezdtem vérképet nézni, és nem hangulat alapján döntöttem. Itt is hasonlót kerestem.
Náluk a tanulók nyolcvan százaléka végig is tanulja a programját, és a honlapon kiírják a 478 sikeres nyelvvizsgát és a 2605 eredményes tanfolyamot is. Van egy összevetés arról is, hogy a hagyományos úton tízből kettőnek sikerül elsőre megtanulnia angolul, náluk tízből nyolcnak. Ezek olyan számok, amiket egy tanfolyam vagy vállal, vagy nem, és amiket egy elégedetlen tanuló előbb-utóbb úgyis megkérdőjelez.
Nekem az a nyolcvan százalék tetszett a legjobban, ami a végigtanult programokra vonatkozik. A tanfolyamokon ugyanis nem az a legnagyobb veszteség, ha valaki lassabban halad, hanem az, ha félúton abbahagyja. A doboz vitaminom is pontosan félúton állt meg.
Előre tudni, mennyi kell belőle
A harmadik pont a legszemélyesebb. A vitaminnál is az volt a baj, hogy nem tudtam, mennyi ideig és mennyit kellene szednem, így a lelkesedésem szabta meg az adagot, nem egy terv.
A hollywood nyelvstúdió módszerében viszont a felmérés után megmondják, hány órára van szükség a kitűzött célhoz. Nem homályos ígéret, hanem egy szám, amivel el lehet kezdeni tervezni. Nekem ez volt az a pont, ahol elhittem, hogy ez most nem a felső polcon fog végezni.
Az egészségem körül azóta is ugyanezt csinálom. Megnézem, mire van szükségem, kiszámolom, mennyi ideig kell adnom neki, és nem hagyatkozom arra a lelkesedésre, ami januárban mindenkit elkap. A hollywood nyelvstúdió nálam pont ezért maradt meg: nem lelkesedést adtak el nekem, hanem óraszámot és arányokat, amiket be lehet írni a naptárba. A konyhaszekrény felső polcán ma egyébként semmi nincs, amiről ne tudnám, mikor jár le.