Öröm az ürömben: az alkoholizmusom miatt lettem szakács

Nagyon fontos, hogy mikor az ember próbál egy káros szenvedélyről lemondani vagy egy nagyon komoly függőségből kigyógyulni, hogy legyen valami olyan hobbija, ami eltereli a figyelmét. Nekem ez a főzés.

Most már jó ideje nem tagadom, hogy alkoholista vagyok. Vagyok. Nem voltam. Én úgy gondolom, hogy sajnos nem lehet felépülni teljesen ebből soha, a függőség maradandó nyomokat hagy az emberben. Aki egyszer alkoholista volt, az örökre alkoholista marad. Én már hónapok óta egyáltalán nem iszom, most már egy ideje nem is akarok, de szinte biztos vagyok benne, ha egyszer is meginnék egy pohár valamit, ugyanúgy lecsúsznék a lejtőn megint.

Nekem a Felépülők 28 napos programja segített magam mögött hagyni ez a szörnyű betegséget. A program alatt szakembereik folyamatosan figyeltek rám, minden segítséget megkaptam tőlük, ami szükséges volt ahhoz, hogy képes legyen lemondani az alkoholról.

Miután kijöttem a programról, azon kezdtem gondolkodni, hogy most mit kezdjek az életemmel, ugyanis ki kellett tölteni azt az űrt, amit az alkohol hagyott bennem. Ekkor döntöttem úgy, hogy visszatérek a régi hobbimhoz, a főzéshez. Ezt azonban annyira komolyan vettem, hogy be is iratkoztam egy tanfolyamra, amely során annyira a szenvedélyemmé vált ismét a főzés, hogy most már két hónapja szakácsként dolgozom egy étteremben.

Eleinte féltem attól, hogy a munka miatt rám nehezedő nyomás majd ismét az ivásba fog kergetni, de az a csodálatos dolog történt, hogy teljesen az ellenkezője lett igaz rám! Egyáltalán nem érzem stressznek a felelősséget és a pörgést a konyhán, sokkal inkább motivál. Élvezem az új kihívásokat, most épp egy újabb tanfolyamra jelentkeztem. Újra van célom, már azon túl is, hogy mikor tudok egy újabb pohár piához jutni. És ehhez az első lépést a Felépülők adták meg.