Babakocsik az éttermekben

Nem titok, hogy mennyire szeretek jókat enni, jókat főzni, és mennyire odavagyok a gasztronómiáért. Sok vendéglőben megfordultam már különböző országokban, és sok ország ételét elkészítettem már a konyhámban, ami olyan számomra, mint egy kis szentély. Az az én kis kuckóm, senki nem teheti be oda a lábát, és senki nem használhatja a gondosan kiválogatott eszközeimet.

Bármennyire is imádok főzni, néha kikapcsolódásként étterembe megyünk. A mostani hétvége is ilyen volt. A férjem kinézett egy családi vendéglőt, hagyományos ízekkel, kivételesen semmilyen különlegesre nem vágyott, és én is osztozom a véleményén, hogy néha a legjobb valami hazait enni. A vendéglő egy kedves családi vendéglő volt, hangulatos, az asztalokon kockás terítő, az étlap letisztult, egyszerű, az ételek ízesek, az adagok pedig talán kissé túlméretezettek.
Ilyenkor néha kicsit turistának érzem magam a saját országomban.
Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás, az értelme pedig az ételekre tökéletesen átvezethető.
Hogy mire is gondolok pontosan? Magyarok vagyunk, szerintem alig találok valakit, akinek ha azt mondom, gulyásleves, teljesen ugyanarra az ételre gondol, mint én. Mindenki egy kicsit máshogy ízesíti, egy kicsit más a fűszerezés, kicsit több a paprika, vagy kevesebb, kicsit több a zöldség, kicsit más a hús, kicsit minden más, de mégis ugyanaz. Pont ettől szép a gasztronómia, a főzés, mikor az ember már azt hitte mindent megkóstolt, amit csak lehetett, elmegy valahova, ahol az általa ismert ételt egészen máshogy készítik, és rájön, hogy van még mit megkóstolnia, esetleg van még mit tanulnia a főzésben.
Anyukám például utánozhatatlan abban, hogy lemásolja az éttermekben evett ételeket. Több évtized tapasztalata van a főzésben, és mikor eszik valamit, egyből azon gondolkozik, vajon mi lehet benne, és mennyi, és utána otthon, a saját kis konyhájában szinte majdnem tökéletesen reprodukálja azt.

De nem anyukámról akartam írni, hanem a hétvégi élményeimről. Szóval egy családi vendéglőben ettünk, igazi házias gulyáslevest. Kifejezetten szeretem a családi vendéglők hangulatát, azt, hogy kicsit olyan, mintha otthon lennék, de amit nem szeretek, azok a családos tömegek.

Félreértés ne essen, imádom a gyerekeket, semmi bajom úgy magával a tömegekkel, de nem szeretem, mikor nem lehet elférni az asztalok között, mikor nem veszik észre, hogy a pincérek nem tudnak közlekedni az asztalok mellé gondosan betolt hatalmas babakocsiktól, azoktól a monstrumoktól. Elhiszem, hogy a gyerekeknek babakocsi kell, meg tudom érteni azt is, hogy nem hagyják kint az ajtó előtt a kocsikat, csak azt nem értem, miért kell olyan hatalmasakat venni. Én sokkal jobban preferálom a sportos babakocsikat. Össze lehet őket csukni, lehet velük utazni, a tömegközlekedés is könnyebb, és az étteremben sem esik senki hasra egy összecsukott, fal mellé állított kocsiban.
A gyerek velejárója a hangzavar, a sírás, ezért nem is tudok haragudni a szülőkre, de azok a hatalmas babakocsik igazán ki tudják verni nálam a biztosítékot.

Igaz, nincs gyerekem, de tudom, milyen nehéz babakocsit találni, ami árban is megfelel, a gyereknek is jó, és mégsem akkora, mint egy tank.
Például, mikor a testvéremnek született gyereke, ők innen választottak kocsit: https://babakocsik.hu/collections/sport-babakocsik. A gyerek is elfér benne, és nagyon kényelmes vele a közlekedés is. Nem szenved, ha mozgólépcsőzik, ha egy tömött buszra száll fel, és ha egy zsúfoltabb étterembe mennek, csak kiveszi a gyereket, összecsukja a kocsit, betámasztja a fal mellé, és senkinek sem lesz útban. Nem gurul rá a pincér lábára, nem kell folyamatosan kerülgetni, és nem vált ki annyi mérges pillantást az emberekből, mint egy hatalmas tank, amibe nem csak a gyerek, de egy havi élelme és egy csomag pelenka is elfér. Ráadásul az üzletben is ahol vette nagyon kedvesek voltak vele, igaz, hogy előtte megnézte a honlapjukon, hogy nagyjából milyen modelljeik vannak, mégis az üzletben személyesen minden kérdésükre válaszoltak, abban is segítettek, hogy téli babaként milyen praktikus kiegészítőket vehet hozzá, például vett kesztyűt, amit rá tud tenni a tolókarra, így nem kell szenvednie a hidegben a kesztyűkkel, telefontartó is van rajta. Ha az üzletben nem mondják, hogy ez is létezik, nem biztos, hogy egyáltalán tudott volna róla, mert a kiegészítőket át sem nézte rendesen.  Profi csapat, akik a vásárlók igényeit szem előtt tartva ajánlják nekik a termékeiket, és garancia is van! Bár eddig arra nem volt szükség, de ez is egy plusz biztonságot nyújt, innen lehet tudni, hogy komolyan veszik, amit csinálnak, és ők is megbíznak a saját termékeikben.

Nem is értem, miért kell gondosan az út közepére helyezni a babakocsit úgy, hogy a pincéreknek folyamatosan azt kelljen kerülgetniük, és a vendégek is csak annak arrébb tolásával tudjanak az asztalukhoz menni.

Az étel elképesztően finom volt, de nem tudok elsiklani a tény felett, hogy szombaton, ebédidőben 3-4 babakocsival kell megküzdeniük a helyre érkezőknek ahelyett, hogy a szülők a most amúgy is divatos, kényelmesebb és praktikusabb modelleket választanák.

Ha máskor házias ízekre vágyom, vagy keresek egy eldugott éttermet, vagy inkább főzök magamnak, sok bosszúságtól tudom megkímélni magamat, és talán nem esek hasra egy túlméretezett babakocsiban sem.