Az esküvői videós, aki megörökítette az ehető csodát

Már egészen kicsi kölyök korom óta érdekelt a cukrászat és a főzés világa. Ez leginkább annak köszönhető, hogy, amikor az apukám főzött a családnak, akkor én mindig ott voltam mellette és gyakran az is előfordult, hogy segítettem neki a feladatok elvégzésében. A mosogatás nem épp kedvemre való, de sajnos néha arra kért meg, hogy abban segítsek neki, én meg kénytelen voltam, hiszen ez is a ,,szakma” velejárója, hogy néha van egy- két piszkos edény, tálca, amit bizony el kell mosogatnia az embernek.

Amikor iskolás lette, akkor ezt a vonalat kicsit elhanyagoltam az életemben, és nem szakközépiskolába mentem. De természetesen a magánéletemet ez nem befolyásolta, úgy értve, hogy otthon ugyan úgy segítettem apának meg mikor ki főzött az ételek, fogások elkészítésében és nagyon élveztem ezt a feladatot. Amikor végzős lettem, tehát 12.- es a gimnáziumban, akkor kezdett el érdekelni a tortakészítés. Ez köszönhető annak, hogy szabadidőmben elég sokat hevertem a tévé előtt és az egyik kedvenc csatornámon ment egy műsor, amiben különleges tortákat készítettek az embereknek egyéni megrendelésre. Sőt ezek nem csak egy egyszerű tortának mondható alkotások voltak, hanem igazi mesterművek. Gyakran fel voltak turbózva különböző funkcióval. Például mozogtak, tűzijátékot szórtak, vagy éppen csak egy vulkán készült kitörni a tortából. Gyönyörű esküvői tortákat és készítettek benne és egy egy esküvői videós, ezeket meg is örökítette a ceremóniával együtt.  És mind ezek mellett ráadásul még finomak is voltak. Azt hiszem, ez mindent el tud árulni arról, hogy miért is tetszett meg ennyire nekem a tortakészítés.

Utána is néztem rögtön a dolgoknak és többek között annak is, hogy mi az eredete a desszerteknek, sütiknek. Igen izgalmas és annál érdekesebb dolgokra jöttem rá az oldalak olvasása során. Volt olyan időszak, amikor a patikusok feladata volt a sütemények elkészítése. A régi vándorló, nomád életmódot folytató magyaroknak pedig volt egy olyan édesség receptjük, ami birkabélből, tejből és cukrozott kenyérből állt. Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de akkoriban ez biztos nagyon finomnak számított és igen guszta lehetett a kinézetre is. És a kinézet nem utolsó szempont. azt szokták mondani, hogy előbb a szemünkkel eszünk, aztán a szánkkal. És ez milyen igaz is. Hiszen, ha valami abszolút nem csábító a szemünknek, akkor nagy valószínűséggel meg sem fogjuk kóstolni. Nagyon sokan vannak így ezzel. Az íz élmény egy más kategória. Előbb rá kell szánnunk magunkat, hogy eljussunk odáig, ezért is fontos az étel megjelenése is.  Persze ott van a fordított eset, amikor valami csodát látunk a tányéron felszolgálva, de aztán olyan mintha követ ennék. Se íze, se normális állaga. Szóval azért ez nem olyan egyszerű, mint az egyszer egy, még ha annak is hangzik.

Az évek, hónapok során én is rengeteget gyakoroltam, ha volt valami alkalom, ünnep szülinap vagy névnap a családban, akkor általában már nem az én apukám, hanem én saját magam készítettem el az alkalomhoz illő tortákat. Annyira megtetszett a dolog, hogy az érettségi után ezen a területen tanultam tovább. A fővárosba mentem egyetemre és turizmus-vendéglátás alapszakon tanultam. Itt lehet szakosodni pár félév után és van lehetőség a gasztronómiai irányt, azaz a vendéglátást is választani. Én természetesen e mellett döntöttem. Így a cukrászaton kívül, meg a tortakészítésen, ami már elég jól megy, van lehetőségem kicsit a főzés és sütés világában is jobban elmerülni, az itteni dolgokkal megismerkedni.

A gasztronómia tehát engem így varázsolt , a tévének, apukámnak és az esküvői videósnak köszönhetően, aki mindig felvette, hogy hogyan készülnek ezek az ehető csodák, amilyeneket én saját magam is szeretnék majd készíteni a későbbiek során.

Bárki bármit mond, azért a tévének is megvannak a maga jó tulajdonságai, én például megtaláltam ennek köszönhetően azt a tevékenységet, ami tényleg igazán érdekel és boldoggá is tesz. Remélem, hogy a későbbiekben az én tortáim is fognak szerepelni mások esküvői videójában, és ez által, hogy készítek nekik egy ilyen csodálatos alkalomra valami finomat, kicsit én is örömet tudok hozni az ő életükbe.